Csepp a tengerben

Soha nem akartam így élni az életem,

De úgy alakult, hogy mást nem tehettem.

Rádöbbentem, s elfogott a félelem.

A töprengésre ráment az életem.

Meg volt írva ez a szörnyű véletlen,

A tudatomban megkövült a félelem,

Mert csepp lettem a tengerben,

A reményt elvesztettem,

Szívem összetört,

És minden darabja

Fagyos üvegszilánk.

Lehettem volna a Hold könnye,

A csillagok fénye,

S szívem élhetne,

Mert nem lenne

Sok kis fagyos üvegszilánk.

Sokat tévedtem.

Nem kérdeztem,

De éreztem:

Megtagadtam nevem.

Olyanná váltam, mint a többiek,

Egyszerű árnnyá,

És gyűlöltem, hogy tévedtem,

Mert árnyék lettem.

Hazudtam, hogy élhessek,

Hogy a pokolra ne vessenek,

Ha hazug árnyként is, de létezzek,

Csak addig, míg élek.

Egész életem egy vágyakozás volt,

Csak álltam, áztam, és fáztam,

Csak vártam, néztem, és láttam,

Ahogy néz le rám a Hold.

Nem tettem semmit,

Mert mindig féltem.

S miközben menekültem,

Nem is éltem.

Mert csepp lettem a tengerben,

A reményt elvesztettem,

Szívem összetört,

És minden darabja

Fagyos üvegszilánk.

Lehettem volna a Hold könnye,

A csillagok fénye,

S szívem élhetne,

Mert nem lenne

Sok kis fagyos üvegszilánk.

Már késő, pedig még élnék,

Inkább mindig rettegnék,

De legalább lenne még

Felettem csillagos, fagyos ég.

Minden üvegszilánk porba hullott,

Amit a szél messze hordott.

Túl a horizonton eső mosta el,

Csak a Hold siratta ezüst könnyeivel.

Soha nem akartam úgy élni az életem,

Mint egy értéktelen csepp a tengerben.

Orphne

2007-09-27