L�tom�s

Feln�zek. F�zom. K�r�ttem s�ri csend, csak a sz�l z�g fel n�ha. A f�ld�n fekszem. Nem tudom, pontosan hol. �les f�jdalom has�t a kopony�mba. �gy �rzem, sz�tvet a k�n. De m�gis kitartok, keser� makacss�ggal. Jeges sz�l t�p v�rt�l mocskos hajamba. Hal�lt hoz mag�val. �rzem, egyre csak k�zeledik v�gzetem. Megmoccanok. �jra f�jdalom nyilall testembe. Nem tudom, mi f�j. Mindenhol �rzem. M�ly leveg�t veszek. Tal�n az utols�t. Felemelem sajg� fejemet. A l�tv�nyt�l elhagy az er�m. Ism�t a talajon heverek. K�nnycseppek folynak v�gig az arcomon. Pr�b�lom abbahagyni a hasztalan s�r�st. Nem megy. K�r�l�ttem holttestek hevernek, v�rbe fagyva, egym�son. F�rfiak, n�k �s gyermekek. Nem ismertem �ket, most m�gis f�j a l�tv�ny. Meghaltak. �n is meg fogok halni. Hamarosan.

De nem! Azt m�r nem engedem. Nem adom magam ilyen k�nnyen. Felemelem jobb karomat. F�j, nem tagadom, de most nem �rdekel. F�jjon csak! De �n ma nem fogok meghalni. Kiszedem alkaromb�l az �vegszil�nkokat. Megtasz�t a viharos sz�l. Leejtem feszesen tartott karomat. Tudom, hogy nincs bennem er�. De nem fogom feladni. Mi�rt is tenn�m? Nincs vesztenival�m. M�r nincs. Egyed�l vagyok. Egyes egyed�l.

Nem halhatok meg. M�g nem. �lni akarok! �lni! Nem �lhetnek meg. �letem minden keser� cseppj�t ki akarom �lvezni. Nem foszthatnak meg ett�l a f�ldi pokolt�l. �lni akarok. Az�rt, hogy bizony�tsak. Hogy bizony�tsak magamnak. Tudni akarom, hogy az vagyok, aki akartam lenni. Az a dacos, az az �rzelg�s, aki rend�letlen�l harcolt az ellen, hogy megfossz�k az elveit�l. De most itt fekszek, tehetetlen�l, partra vetett halk�nt. Minden egyes l�gv�tellel fokozom k�njaimat, �s nem nyugszom. Nem fogok b�k�ben nyugodni.

�sszegy�jt�m marad�k er�met. Keserves percek telnek el. Felt�p�szkodok, let�rl�m arcomr�l a f�jdalom k�nnyeit. Sz�d�l�k, de tudom, �llva kell maradnom. A horizontig holtak bor�tj�k a v�res f�ldet, a romokat. Minden siv�r �s �lettelen. Nem l�tom a napot. Fekete felh�k m�g� rejt�z�tt. Tal�n � sem b�rja n�zni a hal�lt. �k�lbe szorul a kezem. Gyeng�n �s er�tlen�l. Az ember �nmaga gyilkosa lett. Megint.

�jra megtasz�t a sz�l. Csontjaimban �rzem hideg�t. F�jdalom has�t a mellkasomba. Olyan er�vel, hogy �sszerogyok.

Mindennek v�ge. M�r nem tudok fel�llni.

F�nyt l�tok az �gen. Egy pillanatra azt gondolom, elj�tt a v�g. De nem. M�g nem. Vill�mok cik�znak a felh�k k�zt. Darabokra t�rik az �gboltot, az pedig hangos robajjal zuhan le r�m, azt�n semmiv� foszlik, ak�r a visszhang a sz�lben. Mi ez az eg�sz? Mi t�rt�nik? Nem �rtem. Meg�r�ltem? Vagy m�r meg is haltam? Mi t�rt�nik?

V�zcseppek �s j�gdarabok tartanak fel�m. �rint�s�k f�jdalmas. K�nnyek bor�tj�k el arcomat. Ez csak egyszer� j�ges�, s m�gis, mintha v�r hullana al� a sebzett felh�kb�l. V�r �s �vegszil�nk. Elhom�lyosul a vihar �s minden m�s. Halv�ny f�nyg�mbbe s�r�s�dik a vil�g. Mag�hoz h�z a s�t�ts�g. Teh�t ilyen a hal�l. Hi�ba kapaszkodok az �letbe, hi�ba ny�jtom kezem v�gyakoz�n a f�ny fel�. Zuhanok. Egyenesen a hal�l fel�. �s ezt m�r nem tudom meg�ll�tani. Senki nem tudja, mert k�ptelens�g. S eddig azt sem hittem, hogy l�tezik ilyen zuhan�s. A f�ny elt�nik. A vil�g megsz�nik l�tezni. A hal�l volt az er�sebb. Legy�z�tt engem, aki dacb�l �lt, �s t�bolyultan k�v�nta azt az �des szenved�st, amit ezen a f�ld�n �letnek neveznek.

Orphne

2007.08.23.