A hal�l ut�n

Sok �ve m�r, hogy itt bolyongok a f�ld�n, c�ltalanul �s megkeseredve. L�tom a vil�got, az embereket, csak engem nem l�t senki. A hangomat is csak �n hallom. M�r nem is eml�kszem. Lehet, hogy nincs is hangom, csak a gondolataim visszhangoznak a fejemben. Testem sincs, csup�n �rnyalak vagyok. Annyi embert szeretn�k meg�rinteni. De nem tehetem. Hi�ba minden pr�b�lkoz�som, �rnytestem �tsiklik mindenen. Az embereken, a falakon, a hegyeken. Nem is j�rok a talajon. Lebegek f�l�tte. Sokan �r�ln�nek, ha ezt megtehetn�k. De nem ilyen �ron. Ez m�g az �nz� lelkeknek is t�l sok. Itt lenni, �s tudni, hogy ez nem �let. Tudni, hogy sosem lesz v�ge. Ismerni a l�tet teljesen egyed�l egy nem l�tez� vil�gban.

Egykor ember voltam. Egy �tlagos n�. M�r senki sem eml�kszik r�m. T�l r�g�ta vagyok itt. Amikor m�g �ltem egyszer� �letem, Eraby�nak h�vtak. De m�r nem h�vnak sehogy. Meg�ltek. Az emberek a faluban azt mondt�k, boszork�ny vagyok. Pedig nem voltam az. �ket ez nem �rdekelte. Meg voltak gy�z�dve saj�t elk�pzel�seikr�l. Nem ez f�jt a legjobban. Akkor j�ttem r�, hogy egyed�l vagyok. A csal�dom nem pr�b�lt menteni. Komoran, semmitmond� arccal n�zt�k v�gig, ahogy a m�gly�hoz hurcoltak. Azut�n m�r csak arra eml�kszem, hogy fojt� f�st sz�llt k�r�l�ttem, �s hogy s�rg�sv�r�s l�ngok k�sztak fel�m. Egyre k�zelebb �s k�zelebb mer�szkedtek, �s �n nem futhattam el, pedig nagyon f�ltem. Meg voltam k�t�zve. Moccanni sem tudtam. A l�ngok lassan el�rtek hozz�m. B�r�met nyaldost�k, sz�tsz�r�dtak a ruh�mon, �s ahol csak �rtek, mardostak. Valaki sikoltott. A hang alig hallatszott a m�glya recseg�, ropog� l�ngol�s�t�l. De valaki akkor is sikoltott.  F�jdalmasan, k�ts�gbeesetten. �n voltam. T�bbet m�r nem tehettem. A f�st m�r olyan s�r� volt, hogy alig kaptam leveg�t. Az is forr� volt, sz�raz �s keser�. T�d�m megtelt az engem �get� t�z f�stj�vel. Sz�d�ltem, �s pokoli f�jdalom j�rt �t. Feladtam. �tadtam magam a hal�lnak.

K�s�rtetk�nt �bredtem, �s az�ta �bren j�rom a vil�got. Megfosztottak t�k�rk�pemt�l �s �rny�komt�l, hiszen nem lehet �rny�ka annak, aki maga is az. Csak az �rz�seim maradtak meg nekem.

Nem tudom, mi�rt vagyok itt. Egy darabig kerestem a v�laszt, de m�r nem �rdekes. Itt vagyok lassan �tsz�z �ve. L�tnom kellett emberek milli�inak sz�let�s�t �s hal�l�t. Birodalmak felemelked�s�t �s buk�s�t. Igazs�gos kir�lyokat �s zsarnokok v�ront� h�bor�it. �nnepl�st �s gy�szt, �r�m�t �s b�natot. L�ttam m�gly�n �gni sok �rtatlan n�t, l�ttam k�z�mb�s csal�djaikat. Hallottam �zvegyek �s �rv�k zokog�s�t. V�gign�ztem �vsz�zadok nyomor�t.

Eleinte s�rtam. S�r� �rnyk�nnyeket. Ma m�r csak n�zem az emberek szenved�s�t. Tudom j�l, b�rmennyire sajn�lom �ket, nem tehetek �rt�k semmit. Tal�n nem is akarok.

Hiszen �k megmenthettek volna a hal�lt�l. M�gsem tett�k. M�g a tulajdon csal�dom sem. Magamra hagytak. �pp annyira egyed�l voltam, mint most. Miattuk van, hogy itt ragadtam, teljesen egyed�l, k�t vil�g k�zt, �s itt leszek �r�kre bez�rva. �k hozt�k r�m a bajt. M�gsem tetszik, ha szenvedni l�tom �ket. Nem vagyok olyan, mint �k. Nem vagyok ember. M�r nem. S�t. Tal�n soha nem is voltam az.

Orphne 2007-06-10