1.   fejezet

Hogyan lehet kik�sz�teni egy paradicsommadarat?

Az �breszt��ra vadul ugr�lt a szekr�nyen. Azt�n csak egy egyszer� csukl�mozdulat, �s a ketyere kim�lt. Az �ra gyilkosa morogva kim�szott az �gyb�l, leg�rgetve mag�r�l az �rz�se szerint �loms�ly� takar�t. F�lig lehunyt szemekkel, �s�tozva �tcsoszogott a szomsz�dos szob�ba. Ott meglelte az el�z�h�z hasonl�an viselked� �jabb �ldozat�t. M�g egy halott �ra.

A – majdnem – sorozatgyilkos, aki egy�bir�nt egy tizen�t �ves, koromfekete haj�, k�k szem� l�ny, a szob�ban tal�lhat� �gyhoz s�t�lt, ahol valaki �pp szund�tott. A l�ny befurakodott a valaki mell�, �s pillanatok alatt �jra elaludt.

Alig egy perccel k�s�bb a f�ld�n koppant a kopony�ja �s n�h�ny tov�bbi csontja, mivel az �gy tulajdonosa sz�k�snek tal�lta a helyzetet, �s �lm�ban lel�kte vend�g�t. Ami a vend�get illeti, erre m�r felriadt.

-         Eva! Eva, �breszt�! – kiab�lta j� hangosan, hogy im�dott hugic�ja meg is hallja �t.

-         Nem akarok suliba menni – ny�sz�r�gte a nevezett a takar� al�l.

N�v�rk�je, Barbara nem t�rt ellentmond�st. A f�rd�szob�ba cipelte-vonszolta a pehelys�ly�, nyolc�ves l�nyk�t, �s k�m�letlen�l lefr�csk�lte a csapb�l sz�rmaz� h�v�s v�zzel. A gyerek k�r�lbel�l egy percig kiab�lt seg�ts�g�rt, szapor�n pr�szk�lve.

Ezut�n Barbara el�pakolt egy teljes �lt�z�knyi ruh�t a h�g�nak, m�g az a hangokb�l �t�lve fogat mosott. P�r pillanat m�lva egy morcos, �lmos, �s nem utols� sorban k�cos Eva �rkezett vissza a szob�ba. Le is �lt az �gyra, de m�g miel�tt elter�lt volna, n�v�re elkapta a v�ll�t.

-         Ugye megbocs�tasz, dr�gas�gom? – k�rdezte szinte anyai gondoskod�ssal hangj�ban, �s elkezdte leh�mozni a pizsam�t a kisl�nyr�l.

K�s�bb m�r frissen, a reggeliz�asztaln�l �lve besz�lgettek.

-         M�rpedig iskol�ba kell j�rnod, Eva – er�sk�d�tt az id�sebb l�ny.

-         Pedig �n nem fogok. Tudod, kit �rdekel a matek. Meg az a sok olvasm�ny.

-         Arra a n�h�ny sorra c�lzol? Nem is tudom, hogy b�rod ki – vigyorgott Barbara.

A besz�lget�s abbamaradt, mert meg�rkezett a H�zi S�rk�ny, pontosabban apjuk bar�tn�je, Regina. De ink�bb csak a H�zi S�rk�ny. A n� a f�rd�szob�b�l �rkezett. A szaga valamilyen elviselhetetlen�l t�m�ny vir�gk�ltem�ny volt, haja sz�k�tett, a feje tetej�re tornyozva, arc�n valami paradicsommad�rr�l vagy p�v�r�l lopott sz�nkavalk�d. Egy karnev�lon s�rva k�ny�r�gtek volna ugyanez�rt. Minden m�s helyen csak egy dolog jutott az emberek esz�be. Az elmegy�gyint�zet. Legal�bbis a k�t testv�r �gy l�tta.

Barbara sz�nlelt boldogs�ggal pattant fel �lt�b�l.

-         J� reggelt, Regina! – csacsogta.

K�zben eltakarta a l�tv�nyt�l �s a parf�mnek �lc�zott toilet-illatos�t� szag�t�l h�nyni k�sz�l� Ev�t. Regina olyan k�pet v�gott, mint aki most j�tt r�, hogy nem l�tezik a t�lap�.

-         Ezek m�g itt vannak? – fanyalgott.

-         Most magadban besz�lsz, vagy elfelejtetted a nev�nket? – �rdekl�d�tt Eva angyali �rtatlans�ggal arc�n, amint elfeledkezett a Regina megjelen�se okozta sokkr�l.

Barbara odaugrott a n�h�z.

-         �h, �dv�zletem! Barbara Thompson – r�zta meg a kez�t – �lj csak le! K�sz�tek reggelit.

Regina nagyasszonyosan intett, hogy a l�ny kih�zhatja a sz�ket az asztalt�l. Barbara eleget tett az �hajnak, azt�n a h�t�h�z rohant. Ek�zben Regina csig�t megsz�gyen�t� lass�s�ggal le�lt a sz�kre, �s k�zben hatszor megigaz�totta feh�r bl�z�t.

-         Mit szeretn�l reggelire? – k�rdezte a kamaszl�ny sz�nlelt-lelkesen.

-         Legsz�vesebben hom�rt, azt�n egy kis kavi�rt enn�k, de gondolom, ezeket csak sil�ny min�s�gben tudod elk�sz�teni, �gy nagyvonal�an be�rem egy poh�r narancsl�vel. Tal�n ezt az �hajt m�g egy ilyen k�tbalkezes is k�pes teljes�teni.

-         Kit�n� v�laszt�s – motyogta Barbara gonoszk�s mosollyal.

Eva tudta, hogy � k�vetkezik.

-         J�! Te fogy�zol?

Regina magasra emelte illatos fej�t.

-         Ha nem tudn�d, �s gyan�tom, hogy nem tudod, egy sz�n�szn�nek fontos, hogy odafigyeljen az alakj�ra.

Barbara elfojtott egy nevet�st, �s megfordult narancsl�-adagol�s k�zben.

-         T�nyleg? �s az nem baj, ha t�l sok a sminkje? Vagy ha a haja olyan s�rga, hogy vonzza a muslinc�kat?

Regina felh�borodott arckifejez�ssel b�mult r�.

-         Mit mondt�l?

-         �h, semmit. Semmit.

-         H�t igen. Ezt n�ztem ki bel�led. Arra se eml�kszel, mit mondt�l egy perce.

Eva nem b�rta tov�bb.

-         A n�v�rem egy�ltal�n nem olyan h�lye, mint amilyennek l�tszik. Igaz, Barbara?

A k�rdezett b�jos mosollyal n�zett v�gig az asztaln�l �l�k�n.

-         K�sz a narancsl� – jelentette, �s hirtelen mozdulattal az eg�szet az teljesen elk�pedt Regina �l�be �nt�tte.

-         Jaj, olyan �gyetlen vagyok – sajn�lkozott a l�ny, mik�zben diadalmas vigyort k�ld�tt nevet� h�ga fel�.

-         Az biztos – helyeselt Eva – A poharat m�g nem is tetted a fej�re.

-         Remek �tlet – csillant fel Barbara szeme, �s a tornyos, s�rga hajkompoz�ci�ra helyezte a narancsleves poharat.

Regina m�g pislogott n�h�nyat, azt�n kit�rt, mint a Fuji. A feje is olyan v�r�s volt, mint a s�r� l�va.

-         Id�tlen, h�lye gyerekek! H�zzatok az iskol�ba, mert kih�vom a rend�rs�get! Elegem van bel�letek!

-         Nek�nk is bel�led – feleselt vissza Barbara – Torkig vagyok azzal, hogy �gy r�m�szt�l az ap�mra. �s mindezt az�rt, hogy hozz�f�rj a p�nzt�rc�j�hoz.

-         T�njetek el ebb�l a h�zb�l! Megtiltom, hogy hazaj�jjetek!

-         Pardon. Ezzel csak egy igen fontos probl�ma van. Neked semmi k�z�d ehhez a h�zhoz, ellenben mi itt lakunk.

Barbara nyakon cs�pte h�g�t, hogy kivonszolja az ajt�n. Hi�ba. Elk�sett. Eva bok�n r�gta a narancsleves Regin�t, �s megjegyezte, hogy nem szereti.

A n� elrohant, azaz ink�bb els�ntik�lt. �pp az egyik szoban�v�ny el�tt ment el, amikor annak egyik sz�ra hirtelen megn�tt, �s kifesz�lt a l�ba el�tt. Regina orra bukott. A n�v�ny egy m�sodpercen bel�l visszanyerte eredeti m�ret�t.

Barbar�nak kedve lett volna megsimogatni a kis ’z�lds�get’, de megmaradt az el�gedett vigyorn�l, amellyel var�zslata siker�t nyugt�zta. Miel�tt m�g b�rmi t�rt�nhetett volna, felkapta a t�sk�j�t, majd a h�g��t, �s elsiettek.

Az iskol�ba vezet� �ton Eva nem gy�z�tt gratul�lni n�v�r�nek.

-         Zseniboszork�ny – mondogatta.

-         J�l van, j�l van – csit�totta Barbara – Ezzel m�g nincs v�ge. T�l kitart� ez a banya.

-         Lehet egy k�rd�sem? – v�ltott t�m�t �gy hirtelen Eva.

Barbara a homlok�t r�ncolta.

-         Milyen k�rd�s? – ny�gte gyanakv�an, azt�n torkot k�sz�r�lt, hangnemet v�ltott, �s �gy folytatta – Lehet.

-         Tudod, van az a gyerek az oszt�lyban, aki olyan nagyon ideges�t�, �s folyton engem piszk�l…

-         Boszork�nyozzak?

-         H�t… nem tartana sok�ig.

-         Tudod, hogy nem szabad.

-         De elint�zz�k, hogy senki ne tudja meg. Nem is kell megfojtanod. Csak egy kicsit k�nozd meg!

-         Eva! – ki�ltotta Barbara megbotr�nkozva.

-         Tess�k! – mondta a h�ga k�szs�gesen, de az�rt egy kicsit �sszeh�zta mag�t.

-         Sz� sem lehet ilyesmir�l. Meg ne halljam m�g egyszer! Nem vagyok boszork�ny, �s ezt te is tudod.

-         H�t hogyne! De…

-         Nem. �s t�ma lez�rva.

�pp ekkor �rtek Eva iskol�j�hoz. N�v�r�� m�g k�t sarokra volt innen. Barbara t�relmetlen�l beljebb l�kd�ste tes�j�t a kapun, mivel a gyerek nem igaz�n akart bemenni.

-         Gyer�nk! Indulj m�r! D�lut�n j�v�k �rted.

-         �s ideges�tj�k Regin�t?

-         Igen, ameddig sz�ks�ges.

Ezek ut�n Barbara elkullogott abba az iskol�ba, ahol saj�t mag�t kellet nagy nehezen r�vennie arra, hogy �tl�pje a k�sz�b�t. Nem volt kedve az �r�khoz. T�ls�gosan is foglalkoztatt�k az otthoni esem�nyek. V�gig az apj�n �s Regin�n j�rt az esze.