2. fejezet

M�lt �s jelen; van k�l�nbs�g?

Amint megsz�lalt az iskola rekedt cseng�je, akit ez�ttal nem gyilkolt meg, Barbara kiviharzott az �p�letb�l. �tk�zben mag�val sodorta Ev�t, �s m�r v�gtattak is haza. Mindezt persze gyalog. Amikor bel�ptek a h�zba, r�gt�n meghallott�k a kiss� hangos �s ideges besz�lget�s, vagyis vit�t, illetve m�g szebben �s pontosabban mondva veszeked�st.

-         Nem vagyok hajland� tov�bbra is elviselni a nyavaly�s k�lykeidet – nyafogta Regina.

-         Nem olyan rosszak �k, csak m�g nem kedveltek meg.

Nem is fogjuk – gondolta Barbara.

-         Ide figyelj, George! Nem �rdekel, mennyire tartod �ket rossznak, csak szabadulj meg t�l�k! D�ntened kell. Vagy �n megyek, vagy �k.

Gyer�nk, apa! Dobd ki! Dobd ki! – szurkolt mag�ban Eva.

Barbara enn�l komolyabban fogta fel a dolgot.

Nem lehet fontosabb neked ez a liba. K�rlek, apa! T�rj m�r �szhez! Nem veszed �szre, hogy az orrodn�l fogva vezet? Nem teheted ki a sz�r�nket, a gyerekeid vagyunk.

-         Regina! Mindannyiotokat szeretlek. Nem k�rheted, hogy v�lasszak.

-         T�nyleg? – ki�ltotta boldogan Eva.

Remek, ezzel lebuktunk – m�rgel�d�tt az id�sebb l�ny.

Eva az apja nyak�ba ugrott.

-         Akkor ugye elviszel a vid�mparkba?

George letette a kisl�nyt, azt�n megigaz�totta a nyakkend�j�t, �s finoman leporolta dr�ga �lt�ny�t.

-         Sajn�lom, kicsim, de rengeteg a pap�rmunka az irod�ban. Adok p�nzt, �s a n�v�red elvisz.

-         De j�! – �rvendezett Eva, �s felrohant a szob�j�ba megtervezni azt a napot.

Barbara maradt. Nem sz�lt semmit, csak n�m�n n�zett az apj�ra. Amint Regina felfogta, hogy az id�sebb l�ny nem hajland� �ket �des kettesben hagyni, szappanoper�ba ill� hisztijelenettel elvonult.

A boszork�nyl�ny egyetlen pillant�sra sem m�ltatta. M�g mindig az apj�t figyelte.

-         �gy viselkedsz, mintha �n lenn�k az anyja – mondta halkan – Nem t�r�dsz vele, pedig Eva m�g kicsi. Sz�ks�ge lenne szeretetre. K�nytelen vagyok egyed�l megadni neki, amit tudok. �s te ek�zben remek�l �rzed magad a sz�n�szn�ddel.

-         Nem k�rheted, hogy n� n�lk�l �ljem le az �letem.

-         Arr�l m�r lecs�szt�l.

-         Tudod, hogy �rtem. Te egy nagyon okos l�ny vagy, Barbara. Meg kell �rtened.

K�rd�s, meg akarom-e �rteni.

-         Teh�t �n neveljem fel Ev�t, am�g te… �jszak�nk�nt… azzal a n�vel…

George elv�r�s�d�tt.

-         El�g ebb�l! Nincs most id�m a szesz�lyeidre – az �r�j�ra pillantott, ami term�szetesen sv�jci volt – Regina! Indulunk.

Barbara t�vozni k�sz�l� apja �tj�ba �llt.

-         Hov�?

-         Nem tartozom magyar�zattal.

-         Esk�v�re – vigyorgott gonoszul Regina.

A l�ny egy m�g gonoszabb mosollyal n�zett vissza r�.

-         Ne agg�dj, dr�ga Regina! Egy percre sem hittem, hogy a saj�totokra mentek. Ahhoz ezersz�n�, csillog�s-gy�ngy�s, kilom�teres hossz�s�g� usz�llyal felszerelt borzalmat vett�l volna fel.

-         Mi bajod a sz�nekkel?

-         Ink�bb induljatok m�r – s�hajtotta Barbara.

George kapott az alkalmon. Karon ragadta a n�t, �s m�r el is t�ntek. Amikor a h�z v�gre Regina-mentes volt, Barbara boszork�nykodni kezdett a konyh�ban. Z�lds�get, gy�m�lcs�ket n�vesztett, �s azokb�l k�l�nleges �teleket var�zsolt. �pp elk�sz�lt volna a desszerttel, amikor cs�ngettek.

A takar�t�n� m�r ment is volna, hogy felmosson, porsz�v�zzon, egyebezzen, de a l�ny meg�ll�totta.

Lesz�gezte, hogy majd � kitakar�t. Az id�s n� el�bb ragaszkodott a munk�j�hoz, de azt�n Barbara k�z�lte vele, hogy a b�r�t mindenk�ppen megkapja. A n�ni b�natos arccal elkullogott. �szint�n sz�lva a l�ny el sem tudta k�pzelni, mi lehet abban a rossz, hogy valaki a semmi�rt kap p�nzt. Hab�r lehet, hogy �pp ez a t�ny.

-         Eva! Eb�d! – ki�ltotta a boszork�ny.

A k�ly�k zajos l�ptekkel rohant le a l�pcs�n, hiszen tudta, ha n�v�re f�zi az eb�det, az csak j� lehet. Legal�bbis eddig m�g nem csal�dott Barbara tudom�ny�ban, legyen az f�z�s vagy boszork�nys�g.

-         Ki volt itt? Besz�lget�st hallottam – firtatta k�t falat k�z�tt a kisl�ny.

-         Csak Mary. Hazak�ldtem.

Eva sz�j�ban meg�llt a falat, kez�ben a villa. Nyelt egy nagyot, azt�n kit�rt bel�le a k�rd�s.

-         Haza?! De h�t akkor ki fog kitakar�tani? Mert �n azt�n nem!

Barbara mosolygott.

-         Te csak ne agg�dj! Tal�ltam erre egy var�zsig�t az egyik k�nyvemben.

Val�j�ban Barbar�nak rengeteg var�zsk�nyve volt. Ezeket egy h�zik�ban rejtegette a hatalmas birtok v�g�ben. A h�zik� elhagyatottnak, bar�ts�gtalannak l�tszott, de igaz�b�l ez csak �lca volt. Valaha a kert�sz lakott benne, am�g a boszork�ny el nem v�llalta a kert gondoz�s�t. Az�ta Barbara boszork�ny-k�nyvt�rr� alak�totta a helyet. �s ez a hely kiz�r�lag az � jelenl�t�ben volt az, ami. Term�szetesen egy egyszer� b�b�jnak k�sz�nhet�en.

Tulajdonk�ppen Ev�nak fogalma sem volt, honnan szedte n�v�re a t�bb mint 200 boszork�nyk�nyvet. Egyben viszont biztos volt: Barbara sok dolgot titkolt el�le.

Miut�n v�geztek az eb�ddel, a szob�jukba mentek tanulni. K�s�bb Barbara leellen�rizte h�ga leck�j�t, �s megtanult p�r var�zsig�t.

�pp az egyik k�nyv f�l�tt g�rnyedt, �s egyszer csak egy dallamra lett figyelmes. Egy r�gi dallamra. Pillanatok alatt felismerte a helyzetet. Eva pr�b�lgatta anyjuk f�lbeval�it, amiket a kis zen�l�dobozb�l vett ki. Barbara a szekr�nye al� ny�lt, �s egy poros k�pet h�zott el�. Egy csal�d volt rajta. Egy boldog csal�d. Egy apa, egy anya �s k�t l�nyuk.

Barbara lef�jta a port a k�pr�l. N�ha hi�nyzott neki az anyja, de azt�n mindig r�j�tt, hogy az �rz�s nem k�lcs�n�s. Julia �j csal�dot alap�tott Argent�n�ban, a vil�g t�ls� fel�n. Soha nem telefon�lt, csak egy levelet k�ld�tt, amiben ezt megindokolta. T�l dr�ga lett volna. Amennyire a boszork�ny tudta, Juli�nak m�g k�t gyereke sz�letett, Miguel �s Magdalena. A l�ny m�g azt is lehets�gesnek tartotta, hogy �ket is otthagyja majd egyszer, mik�nt els� csal�dj�t. Sosem �rtette, hogyan lehets�ges az, hogy Eva �s � becs�letesek �s �rz�kenyek, m�g ez sem anyjukr�l, sem apjukr�l nem mondhat� el. Julia a l�nya szerint az�rt olyan, amilyen, mert gyakorlatilag a tenyer�n hordozta az �let. Mindent megkapott, amit akart, mert George gazdag volt, mindent el�rt, mert b�rmit, amire sz�ks�ge volt, meg tudott fizetni p�nzzel. Pedig azt mondj�k, az nem minden, nem boldog�t. Tal�n Julia kiv�tel volt az ilyen �r�k szab�lyok al�l is.

A mereng�sben Barbara �szre sem vette, hogy h�ga le�lt mell�.

-         Mi lehet vele? – k�rdezte Eva.

-         Biztosan boldog.

-         Visszaj�n m�g?

-         Hat �v ut�n? Dehogy j�n.

Ne is j�jj�n vissza! Jobb nek�nk n�lk�le. Csak Eva m�g nem tudja – gondolta a boszork�ny keser�en.

-         Apu elveszi Regin�t feles�g�l. � lesz az anyuk�nk?

-         Regina soha nem lesz az any�nk.

-         De apu feles�ge lesz, ugye?

-         Igen. �gy t�nik.

-         Nem szeretem �t.

-         �n sem szeretem, Eva.

-         Akkor �zz�k el!

-         M�r megpr�b�ltuk. Nagyon igyekezt�nk.

-         Tal�n nem el�gg�.

-         Eva, el�g! – s�hajtotta Barbara, �s fel�llt, a k�pet az asztalra dobva.

Az ablakhoz ment. Csak b�mult ki a t�volba.

-         Kin�ttem m�r ebb�l.

-         Jaj, zseniboszork�ny! Mi�rt kell mindig mindent ennyire komolyan venned?

-         Mert ez az eg�sz v�resen komoly.

-         Ez�rt kell el�zn�nk a bany�t.

-         �s hogy akarod csin�lni?

A kisl�ny szem�ben rem�nys�g csillogott.

-         Var�zslattal – lehelte �h�tatosan.

Barbara a h�ga fel� fordult, �s b�lintott.

-         Rendben. Akkor var�zsolj!

-         De �n nem tudok – keseredett el a kisl�ny.

Egy percig csak n�ztek egym�sra. Eva nem �rtette, mi�rt n�z r� �gy a n�v�re, de nem akarta elkapni a tekintet�t, egyenesen Barbara szem�be n�zett.

A boszork�ny lehunyta szemeit, �s s�hajtott.

-         Holnap mindent bevet�nk. Ha nem siker�l, abbahagyjuk. �gy j� lesz?

Eva lelkesen meg�lelte.

-         K�sz�n�m, zseniboszork�ny.

Barbara gyorsan tisztas�got var�zsolt, elk�ldte Ev�t f�r�dni, �s elrohant a boszork�nyk�nyvt�rba.

El�szedett n�h�ny �jabb k�nyvet, majd visszasietett a h�zba h�g�hoz.