3. fejezet

A titokzatos l�togat�

Annak ellen�re, hogy tavasz volt, aznap hamar bes�t�tedett, �s megkezd�d�tt az �jszaka. Eva aludt, Barbara m�g az �gy�ban olvasott, amikor fordult a z�rban a kulcs. Az id�sebb l�ny el�sz�r azt hitte, k�pzel�dik, de amikor egy ismer�s kattan�ssal kiny�lt az ajt�, nagyon ideges lett. Besurrant h�ga szob�j�ba �s mag�hoz ragadta a tenisz�t�t. Zajtalanul lelopakodott a l�pcs�n, �s ez�st�sen halv�nyk�k szemeit meregetve koncentr�lt a l�togat�ra.

M�ly, d�rm�g�, de halk hangot hallott.

Eszerint t�bben j�ttek. Vagy egy �r�lt, aki �jszak�nk�nt idegen h�zakban j�rk�l, �s eldiskur�l �nn�nmag�val.

-         Jaj, de s�t�t van! – nyafogta egy rik�csol� hang.

Barbara ijedt�ben h�traugrott, �s lefejelte a l�pcs�korl�tot. Annyira �lmos volt, hogy nem b�rta meg�llap�tani, ismeri a hangot, vagy sem. F�lhangosan k�romkodott egy sort, majd tov�bb f�lelt.

-         Hol a villanykapcsol�?! – k�rdezte a cseppet sem cs�ndes, vis�t�s-szer� hang tulajdonosa.

-         Itt – felelte a m�sik, majd megnyomva besz�lget�s�k t�rgy�t, f�nyt var�zsolt az el�szob�ba.

Barbara beb�jt a l�pcs� al�.

A vil�goss�gban vette �szre, hogy csak az apja �s a H�zi S�rk�ny t�rt haza az esk�v�r�l. Regina az �llatk�nz�st szeml�ltet� kab�tj�t vakarta le mag�r�l, apja, ezzel m�r v�gezv�n, a konyha fel� vette az ir�nyt.

-         Jaj, olyan �hes vagyok! – nyafogott Regina a fogas mell�l – Rem�lem, a „kis h�zi-t�nd�red” hagyott valami kaj�t.

Esk�v�n volt�l, te telhetetlen – g�nyol�dott mag�ban a boszork�ny – M�g hogy vigy�zol az alakodra!

-         Barbar�ra c�lzol? – k�rdezte George.

Regina d�h�sen ciccentett.

-         �t h�vod �gy, nem? – fanyalgott.

Miut�n kab�tj�t siker�lt a fogasra helyezni, neki�llt arc�t ellen�rizni az el�szobai t�k�rben.

�n a helyedben ker�ln�m a t�kr�ket – gondolta mag�ban Barbara.

-         Regina! Azt hiszem, meg kell besz�ln�nk n�h�ny dolgot – mondta George, �s meg�llt a sz�m�ra kedves mellett.

-         Mondd csak, �desem! – felelt a n�, szem�t tov�bbra is a t�k�rk�p�n legeltetve.

-         A gyerekekr�l lenne sz�.

A Paradicsommad�r ellibbent a t�k�rt�l, �s meg�llt szerelme el�tt.

-         Mindig a h�lye k�lyk�k! – kelt ki mag�b�l – Elegem van, George! Ezt nem lehet b�rni �pp idegekkel! T�ged m�s sem �rdekel, csak az a k�t semmirekell�! George! F�lrevezetnek! Val�j�ban sz�nalmas kis csimp�nzok, akik r�d akaszkodnak!

Barbara alig b�rta visszatartani kit�rni v�gy� d�h�t. Foga �sszekoccant, keze pedig remegett a gy�l�lett�l. Legsz�vesebben nekiugrott volna a H�zi S�rk�nynak, �s sz�tt�pte volna.

-         Regina! Nem besz�lhetsz �gy r�luk! �k a gyerekeim!

-         George! H�t nem �rted? Barbara j�tssza a t�nd�ri apuka kedvenc�t, de amint elm�sz itthonr�l, egy sz�rny� boszork�nny� v�lik!

-         Biztos m�g nem tudja elfogadni ezt az �j helyzetet – v�lekedett az apa.

-         Nem err�l van sz�! – tombolt Regina – Reggel is az �lembe �nt�tte a gy�m�lcslevet!

-         Ilyen b�rkivel el�fordulhat.

-         Minden �ldott reggel?!  Istenem, George, l�sd m�r �t a helyzetet!

-         Barbara egy k�l�nleges l�ny. Vigy�zni kell r�. N�ha kicsit szeles, de…

-         Kicsit szeles? Ez nem lehet igaz! Gyere, George! �lj�nk le az asztalhoz, �s besz�lj�k meg higgadtan ezt a dolgot. De �n addig magyar�zom, am�g meg nem �rted.

A f�rfi megad�an b�lintott, �s a n� ut�n le�lt a vele szemben elhelyezett sz�kre.

Barbara f�jt egy nagyot, majd visszaosont szob�j�ba.

Lefek�dt, de nem tudott elaludni. Egyszer�en nem b�rta felfogni, hogy mit lehet szeretni egy ilyen n�n. Hogy b�rja ki az apja? Mi az oka, hogy m�g nem dobta ki „vissza a felad�nak” c�mz�ssel.

Elm�lked�se k�zben elnyomta az �lom.

Eva arra riadt fel, hogy valami csattant a tet�n. Megn�zte az �r�j�t, az hajnali h�rmat mutatott. Felkelt, odament az ablakhoz, �s a f�gg�nyt kih�zva kin�zett rajta. Lent, a szembe-szomsz�d kuty�ja veszett ugat�sba kezdett. Eva megr�zta a fej�t, �s visszafek�dt az �gy�ba.

Egyszer csak dermeszt� hideg csapta meg takar� al�l kil�g� karj�t. Megborzongott, �s beh�zta a meleget k�n�l� takar� al�.

Valami vagy valaki tomp�n puffant a szob�n k�v�l. A kisl�ny szeme �jra felpattant. A valaki – mivel �gy t�nt, emberi l�nyr�l van sz� – elindult az � szob�ja fel�, azt�n f�l�ton meg�llt, �s ir�nyt v�ltoztatott.

Eva fel�lt az �gy�ban, �s m�lyeket pislogva az ajt� fel� n�zett.

Valaki j�r itt – gondolta –, �s a tet�t�ri ablakon j�tt be. De mi�rt nem az ajt�t haszn�lta?

A valaki ekkor benyitott egy szob�ba. M�ghozz� az id�sebbik l�ny, Barbara szob�j�ba.

A kisl�ny kiugrott az �gy�b�l, �s amilyen cs�ndesen csak tudott, odalopakodott n�v�re ajtaj�hoz.

Bent l�mp�t kapcsoltak.

-         �dv�z�llek, Rhayave! – hallatszott egy m�ly f�rfihang.

-         Szia! – felelt Barbara �lmos hangon.

Eva megijedt.

Valaki j�tt Barbar�hoz, m�ghozz� egy feln�tt, aki d�ng� l�ptekkel j�r, �s az ablakon kereszt�l k�zlekedik, �s Barbara ismeri �t. Ez nagyon rosszul hangzik – gondolta a kisl�ny.

-         Megkaptad a Tan�cs �zenet�t? – k�rdezte az idegen.

-         I-gen – felelte Barbara a k�t sz�tag k�z�tt �ri�sit �s�tva. – Kor�n van?

-         Nulla-h�rom-nulla-hat. Az nem tudom, mennyi – sorolta a f�rfi.

-         Nem sok – adta meg a v�laszt a l�ny.

Az idegen b�csi nem tudja az �r�t, teh�t nem j�rt iskol�ba. Legal�bbis a m�sodik oszt�lyt biztos kihagyta. Vagy lehet, hogy csak pont akkor hi�nyzott, amikor az �r�t tanult�k. Teh�t, az�rt j�r Barbar�hoz, hogy megtanulja az �r�t. Elv�gre nekem is � seg�tett. H�t ez r�m egyszer�. Ennyi er�vel hozz�m is j�rhatna. �n is seg�thetn�k neki! – gondolta a kint hallgat�z� kis Eva.

-         Rhayave! A mai tal�lkoz� nagyon fontos, de ezt bizony�ra te is tudod – mondta a f�rfi.

-         Nem. Semmit sem tudok, ugyanis senki nem mondott nekem semmit. M�r az is meglepett, hogy itt felbukkant�l. Lenn�l kedves beavatni?

Vajon mit jelent az, hogy ’rhayave’? – t�prengett a kisl�ny – Ez csakis valami k�sz�n�s lehet! P�ld�ul… ha valaki �s�t, mint Barbara, azt mondjuk: ’Rhayave!’ Igen. Ez logikus. De az�rt holnap m�g megk�rdezem aput vagy a zseniboszork�nyt.

-         Nos, a Tan�cs �gy d�nt�tt, hogy bevon t�ged, �s �rtes�t arr�l a t�nyr�l, hogy… khm… hogy te is… khm… Sosem gondolkodt�l m�g azon, hogy honnan sz�rmazhat a var�zser�d?

-         N�ha eszembe jutott ez a k�rd�s.

-         �s?

-         Gondolom valahonnan az any�m csal�dj�t�l. Biztos nem ap�mt�l. Viszont ez kicsit sem �sszer�. Akkor a h�gom mi�rt nem tud var�zsolni? Elvileg akkor neki is kellene… legal�bb egy kicsit… �s az sem r�mlik, hogy any�m sepr�n r�pk�d�tt volna.

-         Pedig helyesen k�vetkeztett�l, Rhayave! Ahogy mondtad, a var�zser�det az any�d csal�dj�t�l, pontosabban az anyai nagyany�dt�l �r�k�lted.

-         Komolyan? �t nem ismerem, pedig milyen j� lenne, ha tudn�k r�la…

-         Az�rt nem ismered, mert � vel�nk �lt a M�sik Vil�gban.

Ty�ha! M�sik Vil�g! Az vajon melyik orsz�gban lehet? – morfond�rozott Eva.

-         �s ha valamikor �tmegyek, megl�togathatom?

-         Nos, sajn�lom Rhayave, de… egy h�ttel ezel�tt elhunyt.

-         Istenem… – jajdult Barbara – Nos, akkor esetleg a s�rj�t egyszer…

-         Nagyi, nagyi! – ny�sz�r�gte az ajt�n k�v�l a kisl�ny.

-         �szinte r�szv�tem – mondta az idegen. – Azonban el kell �rulnom, hogy a nagyany�dat kir�lyn�k�nt temett�k el. �lete utols� �veiben � volt orsz�gunk, Garia kir�lyn�je.

Jaj, de j�! Az �n nagyim egy kir�lyn�! Holnap mindenkinek elmondom a suliban! – gondolta Eva.

-         T�nyleg? – csod�lkozott Barbara – Mi�rt nem eml�tetted ezt nekem? Sokszor j�rt�l n�lam, h�reket hozt�l nekem Gari�r�l. Mi�rt a legfontosabbat hagytad ki?

-         � k�v�nta �gy, mert beteg volt, de k�rlek, nyugodt meg, �s hallgasd v�gig a mondand�m.

-         Mes�lj! – s�hajtotta.

-         Orsz�gunk t�rv�nyes uralkod�ja…

-         H�! �s hol marad az egyszer volt, a j� �reg �perenci�s, meg az �veghegy… – v�gott k�zbe a boszork�ny pimaszul, de a f�rfi kitart�bb volt.

�jrakezdte.

-         Orsz�gunk t�rv�nyes uralkod�ja Fettorio volt, de � meghalt. A tr�n �resen maradt, mert az elhunyt kir�ly nem jel�lt ki t�rv�nyes �r�k�st, ut�dja pedig nem volt. �gy a Tan�cs felrajzoltatta a csal�df�t, �s kijel�lte a t�rv�nyes tr�n�r�k�s�ket. Az egyik Gadeira volt, a nagyany�d, a m�sik pedig Camia, aki v�rs�gileg k�zelebb �llt az elhunyt kir�lyhoz, viszont nem volt var�zsereje, ami az�rt nem j�n rosszul egy uralkod� eset�ben. A Tan�cs hossz� �jszak�kig �l�sezett, m�gnem meghozta a d�nt�st, �s Gadeir�t jel�lte kir�lyn�nek. Uralkod�sa �t �vig tartott, mert egy betegs�g elvitte k�z�l�nk. A Tan�cs megint �ssze�lt, �s kijel�lte a lehet�s�geket. Mindenki azt hitte, hogy Camia lesz a kir�lyn�, de t�vedt�nk. A Tan�cs nem �t jel�lte ki, hanem T�ged.

-         Micsoda?! – ny�gte Barbara. – Az meg hogy lehet? Hiszen �n…

-         Te tudsz var�zsolni – fejezte be a l�ny helyett a mondatot az idegen.

-         �s ez ennyit sz�m�t? – fakadt ki a Barbara.

-         Nehogy azt hidd, hogy oda�t nem akadtak ki! Szinte mindenki meglep�d�tt. De azt�n a Tan�cs megmagyar�zta d�nt�s�t. Azt mondt�k, az�rt v�lasztott�k a var�zsolni tud� tr�n�r�k�st, mert az orsz�got val�sz�n�leg meg fogj�k t�madni. �s az�rt jobb, ha egy var�zser�vel b�r� ember az orsz�g vezet�je. Jelen esetben egy fiatal h�lgy.

A n�v�rem egy kir�lyn�? Egy zseniboszork�ny-kir�lyn�? De j�! Akkor parancsolhat mindenkinek! M�g Regin�nak is! Jaj, de j�! – gondolta az ajt� el�tt kuksol� Eva.

-         De ha �n elfogadom a tr�nt – kezdte Barbara –, elker�l�k innen, ebb�l a vil�gb�l. Igaz?

-         Igen – felelt az idegen. – Ez azt jelenti, hogy nem j�hetsz vissza ide.

A l�ny megr�m�lt.

-         M�rmint nem sokszor j�hetsz vissza – helyesb�tett a titokzatos l�togat� a megnyugtat�s kedv��rt.

-         De… a h�gom! A h�gomat vihetem?

-         Sajn�lom, Rhayave, de nem. Csak te j�hetsz �t.

-         De mi�rt? Mi bajuk lesz, ha viszek magammal egy kisl�nyt?! – csattant fel Barbara.

-         Gondolkozz a h�god fej�vel! Egy kisl�ny, aki itt �l. Nem tudna �tszokni. Te rendben vagy, hiszen id�sebb vagy, �s m�r j�rt�l is ott. K�nnyebben b�rod a v�ltoz�sokat. De �t nem szabad �tvinni! Azzal csak bajba sodorn�d.

A kint hallgat�z� Eva m�r alig b�rta nyitva tartani a szem�t, de amint r� terel�d�tt a t�ma, fel�l�nk�lt:

Mi? Barbara elmegy? �s nem j�n vissza? �s engem itt hagy? Regin�val meg ap�val? Nem! Ezt biztos nem teszi meg – gondolta.

-         De hidd el nekem, Patrion, hogy Eva nagyon k�nnyen �tszokna! Te nem ismered! Nagyon okos kisl�ny!

-         H�ny �ves is?

-         Kilenc lesz j�v� h�ten.

-         Teh�t nyolc – sz�gezte le az idegen.

-         Igen, nyolc – egyezett ki Barbara idegesen.

-         Mes�lek neked valamit. Egyszer egy anya �s a cs�ppnyi fia is �tj�ttek. Az anya boszork�ny volt, �s ragaszkodott hozz�, hogy a fi�t is �tvihesse a M�sik Vil�gba. Beleegyeztek, �gy mindketten �tker�ltek. De azt�n egy �jjel megt�madt�k a n�t. Elvitt�k, �s bez�rt�k egy v�rb�rt�nbe. A gyerekr�l pedig senki sem gondoskodott. K�t h�ttel k�s�bb, mikor az anya kiszabadult, nem tal�lta otthon a fi�t. Azt hitte, elb�jt a gyerek az erd�ben. Mikor elindult keres�s�re, megtal�lta a gyerek maradv�nyait, darabjait. Sz�tt�pt�k a fenevadak.

A kint kuksol� Eva felsikoltott.

-         Mi volt ez? – k�rdezte r�m�lten az idegen.

Eva elb�jt a kanap� al�, hogy nehogy megtudj�k, �bren van.

-         Biztos a h�gom vagy Regina. V�rj egy percet.

Az ajt� kiny�lt, �s megjelent benne Barbara feld�lt �br�zata. K�rben�zett, �s mikor l�tta, hogy senki sincs az ajt�n�l, visszaosont a szob�ba.

-         Nos? Mit gondolsz a t�rt�netr�l?

-         Azt, hogy mif�le b�na boszork�ny az, aki nem k�pes megv�deni mag�t �s a gyerek�t.

-         Azt hiszed, hazudok?

-         Nem!

-         Akkor?

A l�ny olyan hangot adott ki, amit �gy lehetett volna meghat�rozni, hogy a zokog�s �s a s�haj k�z�tt valami.

-         Rendben van. Meggy�zt�l. Eva marad. De nagyon fog hi�nyozni.

-         Er�snek kell lenned, Rhayave! Mostant�l teljesen megv�ltozik az �leted.

-         Az biztos – felelte b�san a l�ny.

-         Egyet ne feledj: Gari�nak sz�ks�ge van r�d.

-         Tudom.

-         Rendben. A Tan�cs �gy d�nt�tt, m�g egy hetet ad, hogy elb�cs�zz. Egy h�t m�lva hajnali h�romkor elj�v�k �rted, �s �tviszlek. Csak a legfontosabbakat hozd magaddal! Tudod, a Kapu kiss� megv�ltoztat minket.

-         �rtettem – felelte Barbara.

-         Akkor �n megyek. Isten veled, Rhayave! Egy h�t m�lva tal�lkozunk!

-         Szia Patrion! J� �jt!

-         Neked is.

Eva remegett a kanap� alatt.

Az ajt� kiny�lt, �s kil�pett rajta az idegen. Alakj�t megvil�g�totta a szob�b�l ki�rad� f�ny. Hossz� haj�t fonatban viselte, �lt�z�kre felett�bb k�l�n�s volt. Ing�t nadr�gj�ba t�rte, vastag b�rsz�jjal er�s�tette meg. L�b�n t�rdig �r� csizma volt. Ingj�re r�h�zott egy kaft�nszer�, sz�nes ruhadarabot. Oldal�n kard lifegett.

A Patrionnak nevezett idegen – Eva �gy v�lte, a Patrion csak az illet� beceneve lehetett – kim�szott az ablakon, �s a tet�n lecs�szva elt�nt.

Barbara szob�j�ban kialudt a f�ny. Eva a marad�k erej�t �sszeszedve visszav�nszorgott az �gy�ig, belehuppant, �s szinte azonnal elnyomta az �lom.