Magány

A Nap lebukott a horizonton,

Sötét éj köszönt be,

Én egymagam ülök a hűs padlón,

Falak közt rejtőzve.

Odakint üvölt a sötét vihar,

De szele csak suttog.

Elhalkul minden zaj.

Az ablakon eső kopog.

Kívül villámok csatáznak, látva,

Hogy velük táncol minden árny.

S engem belül gyógyít, vagy felőröl a

Keserédes magány.