4. fejezet

A sokkol� h�r

A k�vetkez� p�r napban mindk�t l�ny csendes volt, vagy legal�bb is csendesebb a szok�sosn�l. Barbara b�cs�sz�vegeket fogalmazott mag�ban, Eva pedig azon gondolkozott, mi lesz vele, ha n�v�re elmegy. Sz�tlans�guk Regin�nak is felt�nt, aki �gy szinte minden lehets�ges alkalmat kihaszn�lt, hogy g�nyos megjegyz�sekkel bomb�zhassa �ket, vagy �pp feladatokat osztogasson nekik.

Mikor elj�tt a h�tv�ge, Barbara eltervezte, hogy meg�rja a b�cs�leveleket, �s �sszegy�jti sz�ks�ges holmij�t, mivel a vid�mpark-terv a rossz id� miatt k�l�nben is ugrott. Bevonult a szob�j�ba, rendet rakott, �s megtette, amit eltervezett. Eva nem zaklatta. M�s dolga volt. � is a szob�j�ban t�nykedett, vagyis eg�sz �ll� nap �lt a sz�nyeg k�zep�n, �s gondolkozott. V�lasztania kellett az egyed�ll�t �s a fenevadak k�z�tt. Egyre csak t�rte a fej�t: melyik a rosszabb? Barbara n�lk�l lenni �r�kre, vagy f�lni, rettegni a vesz�lyes vadakt�l a M�sik Vil�gban.

V�g�l d�nt�tt; titokban Barbar�val tart. El�kotorta t�rah�tizs�kj�t, �s megkezdte a bepakol�si m�veleteket. Ruh�t csomagolt, a pl�ssmack�j�t, egy eleml�mp�t �s m�g p�r apr� j�t�kot. Mikor elk�sz�lt, becipz�rozta a t�sk�t, �s elgy�ny�rk�d�tt m�v�ben. Egyszer azt�n egy �rny�kra lett figyelmes. R�gt�n tudta, hogy Barbara �ll m�g�tte.

-         Te meg hov� k�sz�lsz? – k�rdezte a boszork�ny.

A kis Eva m�r majdnem felelete, hogy „oda, ahova te”, de m�g idej�ben esz�be jutott, hogy a titkok az�rt titkok, mert �ltal�ban titokban szokt�k tartani �ket. �s mivel terve t�rt�netesen titok volt…

-         Sehova – mondta, mert ez t�nt a legegyszer�bb v�lasznak.

-         Sehova? Ekkora h�tizs�kkal? – firtatta n�v�re.

A l�nyka b�lintott, olyan hevesen, hogy sz�ke tincsei teljesen �sszek�col�dtak, �s �l�nk-k�k szemei el�tt is f�gg�nyt k�peztek.

Barbara k�zelebb l�pett a t�sk�hoz.

-         Mi van benne? Megn�zhetem?

-         Neeem! – sik�totta Eva, ahogy r�vet�d�tt csomagj�ra, �s mag�hoz szor�totta – Nem n�zheted meg. �s �gyse megyek sehova!

Az id�sebb l�ny megrettent h�ga viselked�s�t�l. Furcs�llt az eg�szet, ez�rt alaposan k�r�ln�zett a szob�ban.

-         Rendet rakt�l?

Eva b�lintott.

-         Menj ki! – k�rte n�v�r�t.

Barbara csod�lkozva meredt r�.

-         Hogyan? Elk�ldesz? Engem? A n�v�redet?

-         Menj m�r ki innen!

B�r nagyon f�jt neki, a boszork�ny sz�tlanul eleget tett a k�r�snek. A gyan� azonban tov�bb �lt benne, hogy a h�ga sejt valamit az � dolgaival kapcsolatban.

Bement a saj�t szob�j�ba, �s m�g egyszer �tolvasta b�cs�leveleit. Ev�nak k�t �s f�l oldalt �rt, sz�p nagy bet�kkel, hogy biztosan el tudja olvasni az eg�szet. Elmes�lte benne, hogy hov� is megy, mit fog csin�lni ott, �s megnyugtat�sk�pp, m�g azt is odabiggyesztette, hogy „majd n�ha megl�togatlak”. Kez�be vette az apj�nak c�mzett levelet. Ebben megvallotta, hogy k�l�nleges k�pess�gei vannak, �s hogy ez�rt kellett elt�nnie, de r�szleteket nem k�z�lt. Alig egy oldalt t�lt�tt ki a sz�veggel. Regin�nak csak egy apr� cetlire �rt b�cs�szavakat, miszerint:

„Ha b�rmi b�nt�d�sa esik a h�gomnak, felkereslek, �s �gy meg�tkozlak, hogy eg�sz �letedben bibircs�kos fejjel rohang�lhatsz vil�g sz�gyen�re. Barbara”

A l�ny el�gedetten h�trad�lt a sz�k�n, �s bet�mk�dte a pap�rokat a fi�kj�ba.

Legjobban Ev��rt agg�dott. Eddig is � volt az egyetlen, aki ebben a vil�gban tartotta. �s most el kell hagynia. Annyira rosszul �rezte mag�t, mert sejtette, hogy h�ga ebb�l annyit fog majd fel, hogy cserbenhagyt�k. Nem is ak�rki, az akit�l ezt a legkev�sb� v�rta: az egyetlen, aki t�r�d�tt vele, �s igaz�n szerette.

-         Barbara! Azonnal gyere le!

Regina rik�csol� hangj�t�l berezon�ltak az ablak�vegek.

A sz�l�tott nagyot s�hajtott.

-         Egyszer van gyereknap – d�nny�gte, �s lecsoszogott a l�pcs�n.

-         Barbara! Hol vagy m�r? – ord�totta a H�zi S�rk�ny.

-         Az orrod el�tt – felelte a l�ny, amint el�rt (k�r�lbel�l 2 m�sodperck�s�ssel), �s ellegyezett �lete megkeser�t�j�nek k�pe el�tt.

-         Na v�gre! Mosogass el! – utas�totta a n�.

Barbara megvonta a v�ll�t, �s a konyha fel� indult. Csak tudn�m, minek van mosogat�g�p�nk? Nem baj, �gyis utolj�ra m�velek ilyesmit. M�g belef�r.

Ezalatt Regina a telefonhoz d�c�g�tt, t�rcs�zott egy sz�mot a notesz�b�l, �s fennhangon t�rsalogni kezdett a felh�vott szerencs�tlennel.

-         Szia Jessica! …igen. Ha r��rsz, gyere �t… Rendben. Kolumbusz utca 3. Szia… Igen. Szia! – azzal letette a kagyl�t.

Barbara d�bbenten �llt a konyhaajt�ban, jobb kez�ben mosogat�szivaccsal, balj�ban pedig egy olajos ed�nnyel.

-         Kit h�vt�l meg a mi h�zunkba? Ki ez a Jessica?

Regina a l�nyra emelte meghat�rozhatatlan sz�n� szemeit. A sz�n�t az�rt nem lehetett megmondani, mert a smink olyan er�s volt, hogy legink�bb sz�rk�nek l�tszott mellette.

-         Semmi k�z�d hozz�. Azt h�vok meg, akit akarok. Ha nem tudn�d, ap�d tegnap este eljegyzett.

A n� lemutatta kez�t. Gy�r�sujj�n val�ban ott csillogott egy piros k�ves gy�r�.

A boszork�nyl�ny megsemmis�lten n�zte az �kszert �s a leend� mostoh�t. Nem hitt saj�t jeges sz�n� szemeinek. Visszarohant a mosogat�hoz, �s durv�n belev�gta az ed�nyt a szivaccsal.

Bels� �nje k�ts�gbeesetten sikoltotta: NEEEEM!

Lekapta a konyharuh�t a kis fogasr�l, �s megt�r�lte benne kezeit, majd �jra a nappaliba l�pett. Ott kicsavarta a telefont a d�bbent Regina mark�b�l, �s apja irod�j�t t�rcs�zta.

-         Hall�! George Thompson – hallotta apja m�ly hangj�t.

-         Szia apa! Barbara vagyok.

-         �h, kicsim! Mit szeretn�l? P�nz kell?

-         Nem.

-         Akkor mi t�rt�nt?

-         Semmi j�. Valaki tegnap eljegyezte Regin�t a nevedben.

A f�rfi m�ly s�hajt hallatott.

-         Figyelj r�m, Barbara! M�r �pp ideje volt.

-         Micsoda? T�nyleg? �s a mi v�lem�ny�nk? Sz�m�tunk m�g valamit?

-         Barbara! Hogy mondhatsz ilyet? Persze, hogy sz�m�totok. Szeretlek titeket. �s Regin�t is. Ez�rt…

-         De ez k�ptelens�g! Te biztos beteg vagy. Gyere haza, fek�dj le, pihend ki magad, azt�n bontsd fel ezt a h�lye eljegyz�st!

-         Idefigyelj, Barbara! Feln�tt f�rfi vagyok, tudom, hogy mit teszek. Megb�zom benned, �s kik�rem a v�lem�nyedet, de a d�nt�seimet m�g te sem m�s�thatod meg. Most le kell tennem.

-         De… Regina gy�l�l minket! � lesz a vil�g legmostoh�bb mostoh�ja.

-         Otthon megbesz�lj�k. Szia dr�g�m!

George bontotta a vonalat. Regina f�l�nyesen vigyorgott a csal�dott Barbara arc�ba.

-         �gy m�r jobb, sz�vecsk�m? Elhiszed?

-         Am�g �n itt vagyok, nem fog t�ged feles�g�l venni. Hi�ba hordod a gy�r�j�t – sziszegte a l�ny, majd felv�gtatott a szob�j�ba.

Cs�ggedten le�lt az �gy�ra, �s k�t kaj�val �tfogta t�rdeit. Nem b�natos volt, hanem d�h�s �s keser�. Pont most kellett ilyen d�nt�st hoznia az apj�nak! Pont miel�tt elmegy!

-         Mi t�rt�nt? – nyitott be a szob�ba Eva.

Barbara tudta, hogy a kisl�ny sejti. L�tta rajta. Sz�ja s�r�sra g�rb�lt, k�k szemei szomor�s�ggal teltek meg, sz�ke haja k�cos volt, �s arc�ba omlott.

-         Semmi – felelte n�v�re, tudv�n-tudva, hogy ezzel nem rejti el a val�s�got, �s egy mozdulattal az �gya al� r�gta f�lig �sszepakolt csomagj�t – T�nyleg semmi.

-         Ap�val besz�lt�l? – k�rdez�sk�d�tt tov�bb a kisl�ny.

-         Igen.

-         �s? Mit mondott?

A boszork�ny egy szuszra ledar�lta.

-         Tegnap este eljegyezte Regin�t, vagyis �ssze fognak h�zasodni, �s Regina lesz a mostoh�nk.

Eva szemei elkerekedtek. M�g �gy, d�bbenett�l �vegesen is sokkal �l�nkebb k�kek voltak, mint n�v�re szemei.

-         Ez most komoly?

N�v�re lassan b�lintott.

-         De… az nagyon rossz lesz – �llap�totta meg a hugica – A mostoha az sz�rny� dolog. H�feh�rk�nek is volt, �s a banya meg akarta �lni �t. Azt�n ott volt Hamupip�ke mostoh�ja. Az meg hal�lra dolgoztatta…

-         Nem n�zhetsz t�bb mes�t – jelentette ki Barbara.

-         Jancsi �s Juliska, Oroszl�nkir�ly, Kis hable�ny…

-         H�, lass�ts! Az ut�bbi kett�ben nincs is mostoha.

-         De gonosz van!

-         Eva! Ennyire az�rt nem durva a helyzet – csit�totta h�g�t a fekete haj� l�ny – J�, azt nem mondom, hogy j�l �llunk, de Regina biztos nem fog m�rgezett alm�val t�mni minket.

A kisl�ny felsikoltott.

-         Megyek, rendelek egy m�regkimutat� szerkezetet – ki�ltotta, �s leszaladt a nappaliba.

-         Seg�ts�g – dermedt meg Barbara – Ki volt az a h�lye, aki a H�feh�rk�t mes�nek nyilv�n�totta?